..:::Kikyou önéletrajza:::..

Kikyou vagyok, 18 éves, egy miko és egy kis faluban élek húgommal Kaedével. Rengeteg youkai támadott már meg, és minddel végeztem. Egyik nap egy ember jött, és bízta a védelmemre a Shikon no Tama-t. Tsubaki, egyik riválisom megpróbálta elvenni, de az átok, amit küldött visszaszállt rám. A Shikon no Tama-át vonzották a gonosz lények. (youkai és ember egyaránt volt közöttük.) Kaede, húgom is egy ilyen csapáskor megsebesült a jobb szemén.

Egy férfit ápoltam egy kis barlangban, aki nem tudott mozogni. Őt Onigumonak hívták, hamar megmutatkozott gonoszsága, mindezek ellenére sokáig úgy hittem, a fájdalma teszi gonosszá és továbbra is gondoztam. Inuyasha is megjelent, ő egy hanyou azaz félig szellem a Shikon-t szerette volna, tudtam már a legelején, de képtelen voltam bántani. Hasonlítottunk, mindtketten magányosak voltunk. De nem bíztam benne, ezért készítettem neki valamit, a kotodamát. Ami egy gyöngyfűzér, arra szolgál, hogy képes legyek megfékezni. Neki akartam adni, de nem volt szívem odaadni neki.

Végül jött Naraku, aki a köztünk lévő köteléket megtörte és egymás ellen fordított minket. Naraku Inuyasha képében rávett, hogy hozzam el a Shikont, hogy átváltozhasson emberré. (Naraku hatalmat akart, ezért is kellett neki a Shikon no Tama.) Súlyosan megsebesültem az ál-Inuyasha kezétől, de ekkor még nem tudtam, hogy az Naraku. A Shikon no Tama visszakerült a faluba. Ezután Naraku alakomban megtámadta az ártatlan Inuyashát. Inuyasha azt hitte, hogy én gyűlöltem meg, és végül ez arra vezette a hite, hogy megtámadja a falut, és ellopja az ékkövet, amit sikerült meg is kaparintania.

Épp menekült, de utolsó erőmet összeszedve, egy nyílvesszővel a fához szegeztem, amit Inuyasha nem bírt és örök álomra ítéltem. A mielőtt elhagyott volna utolsó erőm kértem nővéremet, hogy testemmel együtt égesse el a Shikont, így az többé nem kerülhet rossz kezekbe.

Viszont nem gondoltam rá, hogy testem és lekem Kagomeben reinkarnálódik. Urasue, egy gonosz boszorkány magának akarta az ékkövet, amit időközben Kagome millió szilánkra tört, a síromat meggyalázva földből és hamvaimból életre keltett engem, de ehhez Kagome lelke is kellett. Urasuhe szándéka az volt, hogy megszerezzem neki az ékkövet, de én vagyok a Shikon- no-tama örzője engem nem írányíthatott.

Találkoztunk Inuyashával, kérdőre vontam, s akkor tudtam meg, hogy mindkettőnket becsaptak. De nem nyugodhattam meg, míg a Shikon no tamának akár egy szilánkja is a világon van, és amíg nem végeztem. Nem volt szándékomban visszatérni annak a lánynak a testébe, de lelkét vissza hívta és csak egy egészen ki része maradt a testemben. Így csak lelkekkel tudom a testemet összetartani. Inuyashával csak ritkán találkozom, de tudom, hogy nem képes elfeljteni engem. Nem akarok egyedül lenni a másviágon, és fájdalommal tölt el a tudat, hogy Kagome helyettem, begyógyította lelkén a sebeket. Szerettem volna, ha több időnk marad. Milyen szép is lett volna. Kagomével semmi bajom nincs, nem gyűlölöm, de nem tetszik, ha Inuyashával van és féltékeny vagyok. Inuyashának engem kell szeretnie. És együtt kell lennünk a halál után is. Annyira szeretném.

Naraku és Inuyasha sokban hasonlítanak mindketten csak félig szellemek és minkettejük szíve értem dobog. Szánalmasak, azt hiszik, hogy ha már átölelnek egy lányt az már az övék. Naraku képtelen megölni, míg Onigumo szíve benne dobog, s ez azt jelenti, hogy előnyben vagyok. Egyetlen célom, hogy megbosszúljam a halálomat Narakun, és az ékkövet a feledés homályába száműzzem.

Írta: Kikyou