Kikyou a Final Act-ban

(Az Inuyasha utolsó 26 részében)

A történet ott folytatódik, ahol abba maradt, Kikyou-sama éppen lábadozik. Bizonyára emllékeztek, hogy legutóbb kishiján megölte Naraku. Bele esett a gyomosavba, és csak Kagome önzetlenségének köszönhette, hogy nem halt meg. A vállán tátongó hatalmas seb, amit Naraku ejtett azonban még nem gyógyult be teljesen. Emiatt Kikyou nagyon meggyengült, már az akadály felállítás, amivel elrejtette magát sem működik úgy, ahogyan kellene, a nyilai sem olyan erősek, mint régebben.

Ez ellen Kikyou olyat tesz, ami ellene mond a jóérzésének, kölcsönveszi Midoriko papnő lelkét, hogy megerősödjék és legyőzhesse Narakut.

 Midoriko, -aki sokban hasonlít rá, hiszen mindkettejük életcélja a szellemek ellen való küzdelem volt- gondolja Kikyou, bizonyára megbocsájtja neki ezt a tettét. Innentől kezdve Kikyou nem tehet mást, mint, hogy minden erejével azon van, hogy megállítsa Narakut. Rájön, csak úgy képes legyőzni, ha az ékkövet megtisztítja, mikor teljessé vállik. Ez a teljessé vállás azonban Kohaku halálát jelentené. Kikyou ezzel tisztában van, de nem tehet ellene semmit. 

Inuyasha, aki végig nézi az egészet meg is jegyzi, hogy az a Kikyou, akit ismert nem tenné meg ezt, nem áldozná fel Kohakut.

Csak, hogy Kohaku, aki közben visszanyerte emlékeit nagyon sokat szenved kihallgatja őket és komoly elhatározást tesz.

 Ha az az ára Naraku elpusztításának, ő igen is vállalná a halált, és nővere tiltakozása ellenére sem hezitál. Kikyou mellé szegődik, hiszen mellette biztos, hogy nem kerül Naraku karmaiba az értékes "utolsó" szikánk, ami a hátában van. Kikyou látja a fiú szemében, hogy komolyan gondolja, amit mond. (Az kívánja, bár előbb találkozott volna Kohakuval, hogy meggyógyította volna a fiú lelkét.)Így hát ketten maradnak egy jódarabig.

Kikyou közben Kougával is megpróbálja megértetni a helyzetet és rávenni, adja oda lábából a szilánkokat neki. Különben sem képes már irányítani őket, hiszen Naraku befolyása az erősebb és élet veszélyes megtartania. Kouga rá se hederít Kikyoura.

 Közben Kikyou majdnem meggondolatlanságra ragattatja magát kohakuval kapcsolatban, de  találkozik Sangoval, aki kijelenti, hogy csak a testén keresztül  teheti meg a dolgot. Kohaku közbeszól, próbálja megértetni Sangoval, hogy ez lesz a legjobb, Kikyounak igaza van, nincs más mód. Kagome kéri Kikyout, várjon egy kicsit, ő majd megvédi a Kouga lábában lévő szilánkokat, csak Kohakunak ne kelljen meghalnia.

 Ő bízik abban, hogy inuyasha képes legyőzni Narakut, Kikyou pedig tart tőle, hogy Inuyashának ez nagy falat. "Narakut kard nem győzheti le."

A Narakuval és Goryomaruval folytatott harc során Miroku használja az örvényt és kishíján belehal a sebeibe és a mérgező füstbe. Inuyasha az utolsó pillanatban megállítja, így nem sikerül beszívnia Naraku szívét. A sérülései nagyon súlyosak, éppen, hogy életben maradt, csak Kikyou tud rajta segíteni.

Kikyou meggyógyítja Mirokut a saját élete kockáztatásával. Aztán elszakad a csapattól Kohakuval együtt, csak, hogy Naraku feléleszti Kikyou szívében lévő fájdalamat, és felszakítja a sebét egy pókháló segítségével, de nem ő az egyetlen, akire kivetette a hálóját. Kagome szívében ugyanúgy fájdalom ébred. Az, hogy az Inuyashát és Kikyout összekötő kapcsolat,  erősebb, mint az ő és Inuyasha közti. A mélyen elfolytott negatív érzései a felszínre törnek és megferőzik a lelkét, így sem Kikyou sem Kagome nem képes tisztítani. Az egyetlen mód erre, ha Kagome tényleg képes felülemlekedni az érzésein Kikyouval kapcsolatban. Kikyou elküldi őt az Azusa hegyen lévő szentély ő papnőjéhez egy íjért. Csak is akkor képes megmenteni Kikyou életét, ha valóban szívből megakarja menteni őt.

Ez egy nagyon fontos része a final Actnak főképp, ami Kikyou és Kagome kapcsolatát illeti. Mindent tisztáz. A kettejük közti ellentét alapjait és a megoldását is.

Már  hegyet sem könnyű megközelíteni, de aztán Kagoméek mégis sikerült a papnő elé jutnia, aki felveszi Kikyou alakját és kezébe nyomja az íjat. De a visszavezető út már nem is olyan egyszerű...

Kagome látomást lát folyamatosan:

1) Az őt kereső Inuyasha után futva meg pillantja őt és Kikyout egymás karjaiban. Inuyasha bíztatja Kikyout, hogy tartson ki megkeresi Kagomét. Kikyou azt válaszolja, ne induljon megkeresni, a hegy elnyelte őt, és érdemtelenné vált arra, hogy megkapja az íjat. "Hisz Kagome számára ellenség vagyok, aki folyton megpróbál elcsábítani téged." 

(Ez azt az érzést jelképezi Kagome szívében, hogy Kikyou lenézi őt és rosszat feltételez róla szándékosan.)

2) A talaj beomlik Kagome lába alatt és egykézzel kapaszkdik a sziklaszírt szélén az íj pedig lehúzza. Kikyout látja a szírt tetején, aki kéri az íjat, de Kagome képtelen odaadni. Erre Kikyou kijelenti, hogy Kagome a halálát kívánja. A következő pillanatban megjelenik a szentély papnője, aki azt mondja Kagomének dobja el az íjat, mert a fordítottja is igaz: a látomás beli Kikyou is a halálát akarja. Hitegeti, hogy jogos a felháborodása, hiszen "ellopta a kedvesét" senki nem hibáztatná, ha hagyná meghalni... különösen, hiszen bizonyára a papnő is így tenne: a sorsára hagyná Inuyasháért. S a csábítás még egy utolsó foka: Inuyasha úgy se tudja meg mi történt... 

Egy darabig álljunk meg ennél a résznél: ez a rész tele van olyan motívummal érzéssel, ami arra ösztönözné Kagomét, hogy hagyja magára Kikyout, ne adja neki az íjat (az íj emiatt nehéz). Hányszor vannak így az emberek egymással, ez a "minek segítenék neki ha":

A másik személyre vonatkozóan:

-gondolja rólam, hogy a halálát akarom, jogtalanul vádol meg engem, ellenségként gondol rám.
-úgyis a halálomat akarja

Rám vonatkozóan meg:

- jogos a haragom iránta
- senki sem hibáztatna érte ha nem tenném meg...
- ő is úgyan ezt tenné velem
- aki szeretek az úgy se tudja meg....

3) Visszatérve a történetre a látomásbéli Kikyou megszólal: Éppen azon gondolkodsz, hogy magadnak nem bocsájtanál meg, ha nem segítenél?

Azt válaszolja álszenteskedés ez az egész. Ez a rész inkább az olyan megrögzött-Kagome-hatterek számára fontos, hogy figyejnek, akik Kagomét álszenteskedőnek, megjátszósnak, behízelgőnek gondolták: Kagome nem ilyen.

 A szíved telve van haraggal irántam, megjátszod, hogy sajnálsz engem, mert halott vagyok. De idegesít, hogy még így is szeret engem Inuyasha. - mondja a látomás Kikyou Kagomének.- De ezt elrejted a szíved mélyére és hamis kedvességgel a kezdet nyújtod felém... ezt hiszed, hogy szükségem van erre?

Kagomét a saját érzéseiben bizonytalanítja el, azt mondja, róla, hogy az érzései nem tiszták Kikyou iránt. Se a sajnálata se a kedvessége, holott ez nem igaz.

Kagoménál itt megy fel a pumpa. Érdemes figyelniük a Kagome hattereknek ismételten, mert Kagome bizonyítja  a maga helyét Inuyasha mellett. Igaz, hogy Kikyou és Inuyasha múltja örökre összeköti őket, de neki ugyan olyan joga van Inuyasha mellett lenni, hiszen rengeteg időt töltöttek együtt és olyan oldalát is ismeri, amit Kikyou nem.

És itt van a záró gondolat: Kagome végül rájön, hogy Kikyou és ő ugyan abban a helyzetben vannak. "Nem hagylak cserben: nincs rá szükség." Egyenlőek. Az íj könnyebb lesz. Kagome szíve is megkönnyebbűl a kinzó negatív érzésektől és végre képes arra, hogy tiszta szívvel mentse meg Kikyout.

 A szentély papnője megmagyarázza, hogy amit eddig látott az a saját szívében élő HAMIS Kikyou volt. Az, akit elképzelt Magának. Kikyou nem ilyen, és Kikyou nem így érez iránta.

Vajon a ti szívetekben kinek a képe volt hamis Kikyoué vagy Kagoméé?

Kagome sikeresen megszerezte a hegy papnőjétől az íjat azonban hiába rohantak ketten Inuyashával, későn érkeztek. Naraku ekkorra már magával ragadta Kikyout. Inuyasha és  Kagome siettek a nyomára bukkanni. Naraku ez alatt megpróbálta Kikyou szívében elültetni a kétkedést, Inuyasha nem fog utána jönni. Szerencsére pont ekkor robbant be a képbe említett  kutyafülű hősünk.

Közben Kikyou megpróbálta az oda érkező Kouga szilánkjai segítségével, (amik még nem szennyeződtek be) megtisztítani Narakut. Szándéka nem járt sikerrel. Ám Naraku úgy döntött, hogy elrejti az ékkövet Kikyou testébe. Kagome emiatt nem látta Narakunál az ékkövet, ám észre vette, hogy Kikyouban van. Kikyou ekkor rászólt, hogy lője ki rá a nyilát megtisztítva az ékkövet ezzel. Kagome így is tett és Narakut megelőzve melgőtte Kikyout. Kikyou akinek a szellemi ereje vetekedett mindenkijével a csapatban mégsem volt képes fellül kerekedni Naraku gonoszságán és alul maradt.  Még meg, ami erejéből tellett megbízta Kagomét, hogy vigye véghez, amit ő nem tudott, mert csak ő képes rá. Minden áron védje meg Kohaku fényét. Kagome számonkérően válaszolt: azt mondta, ha belé lő a nyíllal megmenekül, akkor meg miért nem történt meg?!

Mindenki, köztük Kouga is, megemlékezett Kikyouról, s megértette, hogy Kikyou azzal, hogy az ékkőt akarta a lábaiból az ő életét féltette. Sango is megértette, hogy Kikyou nem Kohaku halálát, sokkal inkább a lelkének a megmentését akarta. Miroku, bánkódott, hogy tétovázott bevetni az örvényt, pedig ezzel Kikyou életét menthette volna. Kagome érezte azonban a legnagyobb bánatot, nem sikerült megmentenie Kikyout. Ha előbb érkezett volna, ha erősebb lett volna... Az ember hajlamos bünbakot keresni, s néha az sem számít, ha pont ő a bűnbak.

S könnyekben tört ki. Egy békésebb, magányosabb helyre viszi Inuyasha a legyengült Kikyout, aki vissza szól- igaz csak gondolatban- ne sírj Kagome, hiszen megmentetted a lelkemet.

A seb, amit Naraku ejtett rajta már nem sok időt hagyott neki a búcsúra. De Inuyasha Naraku minden igyekezete ellenére időben érkezett, hogy elbúcsozzon legelső szerelmétől. Könnyes búcsú volt ez, Inuyasha szívetszaggatóan zokogott, hogy nem tudta megmenteni őt.Kikyou ekkor a következőt válaszolta:

-De értem jöttél... nekem ennyi is elég. Majd a lehulló csillag fényében egy utolsó igazi csókkal csókolják meg egymást. Kikyou feje aztán hátrahanyatlik és a teste szerte foszlik, hatalmas fényesség támad a helyén Kikyou lelke végső búcsut vesz a helyszínen lévőktől és beburkolja őket melegségével. 

Miután Kikyou meghalt Inuyasha teljesen elsüllyedt a bánatban. Kouga megpróbálta kijózanítani, de ez nem sikerült, Inuyasha csak is a maga fájdalmával volt elfoglalva. Észre sem vette Kagomét, és bele sem gondolt az ő helyzetébe, és érzéseibe. Kagomét büntudat gyötörte Kikyou miatt. Lehetősége lett volna megmenteni, ha egy kicsit jobban siet, ügyesebben túl jut az illuzión ez nem történt volna meg. -gondolja. Bántja az is hogy félre ismerte Kikyout, mielőtt odéertek volna beszélt is erről...

" Inuyasha... Kikyou hasonmása tett próbára, egy káprázat, amit én teremtettem. Egy ijesztő és gyűlölködő Kikyou, régen valóban ilyen volt, nem? Gyűlölt engem, veled pedig végezni akart."
- Kagome, Kikyou azóta megváltozott.
- Igen, tudom. Csak most ismét így láttam őt, ezért haragszom magamra egy kicsit.
-  Mégis miért? Ettől még meg akarod menteni őt, nem? Vagyis a szíved erős és tiszta.
- Valóban így lenne?

Még,ha Inuyasha meg is nyugtatta, ő nem nyugodott meg. Aztán bekövetkezett a tragédia és egyértelműen magát kezdte okolni.
"Én... képtelen voltam bármit is tenni. Ha több erőm lett volna... Ha előbb érkezem, akkor Kikyounak nem kellene... "

Egy virágokkal borított faluba érkeznek. Inuyasha azonban gyanakszik a virágokra, azt gondolja, hogy rossz irányba húzzák a lelkét.

A virágok, amit egy szellem készített és elnyomásban tartják az egész falut, és a lelküket örök békére szenderíti a tetüket pedig földé változtatja. A virágok az emberek fájdalmával táplálkoznak. Inuyasha és Kagome könnyű prédák neki. Inuyasha még nem dolgozta fel Kikyou elvesztését, folyton vele álmodik. De Kagome fájdalma sem múlt el, se Sangoé sem pedig Miroku félelme. Mindannyian látomást kezdenek látni ha belélegzik a virágok mérgét. Inuyasha elrohan a szellem után, aki szándékosan nyomot hagy. Kagome félti őt, mert tudja, hogy Inuyasha sebezhető. Miroku egy imafüzért ad Kagomének a szellemek ellen.

A szellem házának udvarában indákkal és a virággokkal fogjulejtik Inuyashát és a szellem olvasni kezd Inuyasha lelkében majd elválasztja őt Kagométől. Kagoméhez nem jutnak el az indák, a karkötő miatt, amit Mirokutól kapott:
- Ezért vagyok még mindig szomorú.
Inuyasha halucinálni kezd Kikyouról, aki hívja őt, hogy maradjon vele, de

Kagome fejében a szellem mondatai visszhangoznak: "Az általad legjobban szeretett nő meghalt. Biztos szomorú vagy. Eléggé, hogy kövesd őt a halálba."

Kagome, hogy megmentse Inuyashát felhasználja Miroku imafüzérét és azt köti a nyílra, ami szerencsésen telibe találja a szellemet. Azonban Kagome most már védtelen a virágokkal szemben, amik körbeszövik
a testét.
- Eddig észre sem vettem, milyen incsiklandozó annak a lánynak a lelke.-feleli valahonnan a szellem. - Az ő fájdalma sokkal mélyebb a tiédnél. A szomorúsága forrása pedig...
Ám mielőtt ezt megtudhattuk volna, Kagome magáhoztért.
-Elég legyen. - megmarkolta nyílát és az ijat. -Tudod ugye, mi járt az előbb a fejemben? -áll talpra. - Úgy, hogy jobb, ha felkészülsz rá, Virágok hercege. - majd kilő egy nagyon erős nyilat.
-Átkozott.
- Ennyire szeretsz belelesni  mások szívébe? De az én fájdalmamat sosem kapod meg! - ellövi a második hihetetlen erejű nyílat. A szellem legyőzése után Inuyasha és Kagome Kikyouról beszélnek, Inuyasha bocsánatot kért, amiért a maga fájdalma annyira lefoglalta, hogy nem törődött Kagoméével.
"Kikyou halálának fájdalmát, mindannyiunknak el kell viselnünk. De neked fájt mégis a legjobban. Úgy, hogy semmi baj, Inuyasha."

Kagome fájdalma, ugyanis nem csak Kikyou elvesztésében, hanem abban az érzésben is gyökeredzett, hogy Kikyou miatta halt meg, a féltékenykedése miatt, és közbvetve de ő a felelős azért, hogy  Inuyasha szenved Kikyou halála miatt. Ám amiérrt megakadályozta, hogy a szellem beszéljen az érzéseiről mégis azért volt, mert Kagome minden büntudat ellenére fél, hogy elveszíti Inuyasha szerelmét.

Kikyou előrelátásanak hála, mikor Naraku megpróbálja megtámadni Kohaku szilánkját a szilánk olyan erős tisztító erővel rendelkezik, hogy nem érhet hozzá. Végül az ékkőben élő gondosz mégis megmérgezi a szilánkot, de Kagome képtelen megtisztítani. Kohaku, feláldozza magát a harcban,  s az utolsó szilánk is végül Narakuhoz kerül, eltűnik belőle a pislákoló fény...  Kohaku pedig meghal. Sango halott testvére testére borulva zokog ám, ekkor fényesség támad és Kahaku mégis magához tér, megjelenik Kikyou, aki lelkének és erejének egy darabját nem az ékkő megmentésére, hanem Kohaku életének megvédésére használta fel. Ő az igazi Kikyou. Halála után is, okos előrelátásának köszönhetően is képes csodát tenni. Ráadásul, tette talán nem is meglepő: Kikyou mindennél jobban szerette a gyerekeket, Kohaku pedig még csak egy kisfiú.

Ezzel ér véget az Inuyasha aninében Kikyou története és kívánhatunk-e ennél szebb befejezést a miko életének. Rövid és tragikus sorsa volt, de mégis ő tett a legtöbbet a jó érdekében. Nem mutatta ki az érzéseit és mégis Neki volt a legnagyobb legtisztább lelke. Ezek után, t is így gondoljátok, ügye?